Azok, akik előfizetnek az F1 digitális közvetítésére, választhatnak, hogy milyen szemszögből, a pálya melyik kanyarjából akarják nyomonkövetni az eseményeket. Azt is megtehetik, hogy egy-egy boxkiállásra koncentráljanak, vagy az egyre növekvő számú fedélzeti kameráknak köszönhetően, a száguldást kedvenc pilótájuk szemszögéből élvezzék végig. Ezek a kamerák tökéletes élményt nyújtanak, mintha a pilóták mellett másodpilóták lennénk a versenygépben. Már évtizedek teltek el azóta, hogy először szereltek fel kamerákat az autókra, ez akkor még csak bemutató volt. Ebben az időben a kamerákat a pilótafülkére helyezték el. Ez bizony elég kezdetleges megoldás volt, de a versenyt közvetítő TV-társaságok számára jó ötletnek bizonyult. Ők egyre több pénzt fizettek a kissebb és könnyebb kamerák kifejlesztéséért, amelyek használata is egyszerű volt.
A motorsportok néhány vállfajánál hamar általánossá váltak a kamerák, ott ahol a méret és tartósság nem volt annyira fontos, mint a Formula 1-ben. A túraautóknál például a kamerát a jármű belsejébe szerelték fel a tető alá, ami ezáltal védve volt a széltől, esőtől, és turbulenciától. A problémát éveken át az jelentette, hogy miképpen lehetne a kamerákat az autóra rögzíteni, és elég stabilan tartani, úgy hogy abból élvezhető képet kapjunk.

A korai próbálkozások idején a nézőknek be kellett érniük különleges, de rövid tartó képekkel azelőtt, hogy a kamerák az interferenciának köszönhetően összetörtek, vagy annyira vibráltak, hogy a nézők tengeribetegséget kaptak a látványtól.Voltak sokkoló percek is, amikor például az ausztrál monszunesőben élőben láthattuk Ayrton Senna-t nekimenni Martin Brundle kocsijának. Az információéhség azonban mindent elsöpört. Az ötlet megvolt, a kérdés már csak az hogy miképp valósítható meg.A technológia fejlődésével a fedélzeti kamera megszokott tartozéka lett a Formula 1-es közvetítéseknek. A nézők benne ülnek az autókban, és a legveszélyesebb előzési maővereket is a pilóta szemszögéből kísérhetik végig. Ami egykor technikai csodának számított, az mára megszokottá, és elfogadottá vált. A kamerákat üvegszálas dobozba rejtik, majd ezt a karosszériába öntik, így képeznek aerodinamikailag is megfelelő szárnyprofilt.A mezőny összes autója fel van szerelve legalább egy fedélzeti kamerával, de persze vannak olyanok, amelyek kettő vagy kivételes esetben három kamerát hordoznak. Ezeket húsz különböző helyen helyezhetik el az autón, a pilóta feje feletti leginkább látható résztől kezdve, egészen az első szárny széléig ahonnan az autó oldaláról láthatunk képeket. Más beállításokban az autó hátulját láthatjuk, míg az egyik legkedveltebb az a kameraállás amelyik a pilótát mutatja, annak is a fej, és kézmozgását a verseny közben. Emlékezetesek Schumacher, és Alonso ökölrázásai, vagy Coulthard félre nem érthető kézjelei Bernoldi felé Monacó-ban.

A képeket közvetlenül a pálya fölött cirkáló helikopternek sugározzák. Innen kerülnek tovább a közvetítő studióba, amelyet csak Bakersville-nek hívnak, Eddy Baker, a FOCA kedvelt televíziós menedzsere tiszteletére.
A mai kamerák nagyon érzékeny műszerek, amelyeket a FOCA elvárásainak megfelelően terveztek, hogy a száguldó cirkusz különleges kívánalmainak eleget tegyenek. A költség kameránként hozzávetőleg 15 000 dollár, amely tükrözi a technikai haladás mértékét. Teháta az autósport királykategóriájában a televíziós képek sem olcsók.A kezdeti fedélzeti kamerák nagyon ormótlanok voltak. Olyan alkatrészekből tákolták őket össze, amelyek nem igazán voltak alkalmasak erre a feladatra. A közvetítőegység külön állt a fő résztől, ezért nagyok, és nehezen irányíthatóak voltak. A mai compakt kamerák szinte minden rendezői kívánságnak meg tudnak felelni. Élethűek a színek, sokkal jobban fókuszált a kép, a burkolat most sokkal robusztusabb, és ez csökkenti a vibrációt, amely tönkretette a régebbi modelleket. Kezdetben állandó fejfájást okozó probléma volt, hogy a sugárzott képek állandóan maszatosak voltak, most viszont egy egyszerű film letörli a koszt a lencsékről.

Nem igazi a verseny élvezete, ha a néző a száguldás közben nem hallhatja a motorok semmi mással össze nem téveszthető hangját. Hamar megjelentek az eredeti hangok is. Az összes kamerát speciális mikrofon kíséri, amely továbbítja a fékezéskor, a kigyorsításkor, és a sebességváltáskor fellépő hangokat. A mindössze tíz évvel ezelőtti egyszerű közvetítéshez képest a technológia hihetetlen szintre fejlődött, ami ma is tart, sőt a számítógépes háttér következtében egyre gyorsul.