A pilótafülke, csakúgy, mint a teljes karosszéria és alváz szénszálas anyagból készül. A külső borítása nagyszilárdságú szénszálas szövetből, míg a belső szerkezete méhsejt alakú formákból épül fel.

A csapatok szénszálas technológiával foglalkozó szakemberei számára a pilótafülke kialakítása az egyik legnagyobb kihívás. Szénszálas anyagok százait kell kiszabniuk, összeilleszteniük, majd a technológiai folyamat során létrehozniuk a roppant erős pilótafülkét.

Napjainkban már nagyon sok pilóta köszönheti az életét a hihetetlenül erős és szívós pilótafülkének és "túlélési cellának", olyan súlyos baleseteket élhetnek túl, amik néhány évvel ezelőtt biztosan tragédiát hoztak volna. Ez az eredmény egyrészt a csapatoknak a minél biztonságosabb versenyzésre való törekvésének, valamint a technikai és biztonsági szabályok folyamatos szigorításának köszönhető.

A pilótafülke tervezését nagyon sok szabály határozza meg, talán az egyik legfontosabb, hogy a pilótának a lehető legrövidebb idő alatt el kell tudnia hagyni azt (maximum 5 másodperc), anélkül hogy a kormánykerék levételén kívül bármi mást mozdítania vagy módosítania kellene. Ugyanez a szabály rendelkezik arról, hogy a kiszállást követően a vezetőnek képesnek kell lennie és kötelező is számára, hogy 5 másodpercen belül visszahelyezze a levett kormánykereket. Így a mentéssel foglalkozó személyzet sokkal gyorsabban el tudja távolítani az autót a pálya széléről, ezáltal biztosítva a biztonságos versenyzési feltételeket a többi versenyben maradt pilótának. Kifejezetten ütközések hatásait csökkentő elemek vannak elhelyezve a pilótafülke elején és hátulján, valamint a pilóta feje mögött és felette egy ív, ami boruláskor akadályozza meg, hogy a pilóta feje sérülést szenvedjen. Az utóbbi időkben főleg a versenyzők fejének védelmére koncentráltak, megvédeni a felcsapódó törmelékektől és leszakadt alkatrészektől, ezért magasították két oldalon a pilótafülke falát.

Utcai testvéreihez hasonlóan a Forma-1-re épített versenyautóknak is meg kell felelniük számtalan törésteszten, mielőtt a pályára gurulhatnának. E követelmény abszolút nem meglepetés, hiszen az FIA az egyik legaktívabb résztvevője az Euro-NCAP törésteszteknek, amiken utcai autók vizsgáznak és kapják a megérdemelt csillagokat. A versenyautók töréstesztjén csak a biztonsági cella vizsgázik, az ülésbe egy 75kg-os tesztbábút ültetnek, majd 54km/h-ás sebességgel végzik el a próbát. A bábú és a cella szinte minden pontján érzékelők hada regisztrálja a bekövetkező lehetséges sérüléseket. A látszólag alacsony sebesség nem véletlen, hosszú évek számtalan Forma-1-ben bekövetkezett balesetének elemzése után állapították meg ezt az átlagsebességet, amennyivel a tényleges ütközések végbementek. Az autók hatékony fékrendszere és a pályák mellett elhelyezett fizikai lassító eszközök sokat fékeznek az autón a becsapódás előtt. A cella hátsó védelme és a kormányszerkezet is tesztelésre kerül, mielőtt az autót kiengednék a versenypályára.