A szezon utolsó harmadához érkeztünk, így itt az ideje, hogy összegezzük az eddig történteket. Azt hiszem elégedettek lehetünk azzal, amit eddig elértünk. Még mindig versenyben vagyunk a világbajnoki címért, ami a legfontosabb dolog. Igaz, hogy néhány verseny jobban sikerült, mint egyes futamok, mint ahogy voltak szerencsés részek is, volt amikor úgy tűnt, hogy a balszerencse üldöz minket, de azt hiszem ezek a dolgok kiegyenlítették egymást. Az elmúlt két versenyen jelentősen csökkentettük a különbséget a bajnokságot vezetővel szemben. Öten vagyunk húsz ponton belül, így olyan, mintha az első verseny után lennénk: mostantól a bajnokság végéig hét döntőre számíthatunk. Nagyon tisztelnünk kell mindenkit. A McLaren nagyon erős, különösen Hamilton, és a Red Bull is bebizonyította, hogy minden pályán versenyképes.  Ez egy olyan időszak, amikor nyugodtnak kell maradnunk, nem engedni a feszültségnek, amely egyre jobban nő minden egyes verseny után, a pályán és azon kívül is. Okosan kell kezelnünk ezt a helyzetet, és mindig nyugodtnak kell maradnunk.

Mindig a győzelem a célunk, de Budapesten nem volt esélyünk erre, ami miatt abszolút nem voltam elégedett. Azonban tudjuk, néhány verseny pálya nekünk fekszik jobban, néhány a többiek autójához passzol jobban: meg kell próbálnunk győzni minden olyan versenyen, ahol az autónk erős, és másodikként végezni a többi pályán, mint ahogy Budapesten is ez volt a helyzet. A folyamatosság lesz az idei világbajnoki küzdelem kulcsa. Meglepő volt látni, hogy a relatív teljesítmény, köztünk és a Red Bullok között, mennyire megváltozott egy hét alatt. Azt hiszem, hogy a mi teljesítményünk nagyon hasonló volt, különösen a McLarennel, a Mercedessel és a Renault-val összehasonlítva, és talán Németországban a Red Bull autói nem voltak olyan versenyképesek, míg a magyar pálya karakterisztikája teljes mértékben passzolt hozzájuk, és a maximumot tudták nyújtani.

A szünet jókor jön. A júliusi program nagyon zsúfolt volt a maga négy hét alatti három versenyével: a versenyzőknek, a mérnököknek, az egész csapatnak, mindannyiunknak szüksége van egy kis pihenőre ezután a fokozott tempó után. Azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy csökkentsük a különbséget az élen állókhoz képest, és ez sikerült is. Most itt van az ideje annak, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy meg van bennünk a megfelelő erő, hogy megbirkózzunk a hátra lévő hét futamon a többiekkel.

Semmi különöset nem fogok csinálni az elkövetkező négy hétben. Miután elmegyek Maranellóból, a családommal leszek részben Svájcban, részben Spanyolországban: nincs utazás, nincs repülőtér, csak pihenés. Karrierem során három alkalommal voltam harcban a világbajnoki címért, 2005-től 2007-ig. Kétszer én voltam az üldözött nyúl szerepében, így tudom értékelni a különböző helyzeteket amik felmerülhetnek, még akkor is, ha ez nem jelent sokat. Amikor az élen vagy, akkor nagyon frusztráló, ha pontokat veszítesz, de ha te próbálsz utólérni valakit, akkor nem engedhetsz meg semmilyen hibát magadnak, még akkor sem, ha az egy jó érzés egy csapatban, amikor tudod, hogy visszatértél a versenybe. Mint ahogyan már korábban is mondtam, számunkra a legfontosabb dolog mostantól az Abu Dhabi Nagydíjig, hogy mindig megpróbáljunk a dobogón végezni: nem a győzelem lesz a legfontosabb, de ha valaki hatszor vagy hétszer dobogóra áll, akkor megnyerheti a bajnokságot.

Néhány hét múlva Spába érkezünk, amely minden bizonnyal a legélvezetesebb pálya vezetés szempontjából. Ez egy nagyon hosszú pálya mindenféle kanyarral, lejtőkkel és emelkedőkkel, és egy fantasztikus érzés rajta versenyezni. Vannak pályák, amelyek olyan jók mint Spa, például én nagyon szeretem Malajziát, és Monacónak is igazán különleges hangulata van, de mindent egybevéve az ardenneki pálya egyedülálló.